Gyászhír: Elhunyt Dr. Fekete Jenő György
Elment egy Barátunk, őszinte, odaadó, nagy tudású Kollégánk, kiváló Tanárunk. Életének 79. évében elhunyt Dr. Fekete Jenő György a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar Környezetmérnöki Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense.
Dr. Fekete Jenő György pályáját 1966-ban kezdte a Vízügyi Tervező Vállalatnál tervező mérnökként, majd az Országos Vízügyi Hivatalnál, aztán az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál dolgozott főosztályvezetőként, ahol távérzékeléssel, közlekedéssel, vízgazdálkodással és környezetvédelemmel összefüggő K+F feladatok irányítását látta el. 1997-től a Környezetgazdálkodási Intézetben, Innovációs Irodában tevékenykedett, környezetvédelmi innovációs és K+F feladatokat koordinált, stratégiai és K+F főtanácsadói feladatokat végzett. Közreműködésével készült a környezetvédelmi kutatás és műszaki fejlesztés programja, melynek végrehajtásában a pályázatok rendszerbe illesztésével, a prioritások meghatározásával és érvényesítésével vett részt. Szorgalmazta a stratégiai tervezés szélesebb körű alkalmazását és előkészítette annak egyetemi tantárgyként való oktatását.
1996-ban kezdett tanítani a BME környezetvédelmi szakmérnök képzésében környezetstratégiát, majd 2001-től a PTE Műszaki és Informatikai Kar jogelőd intézményének környezetmérnöki és építőmérnöki képzésein a „Környezetvédelem mérnököknek”, a „Környezetstratégia” és a „Környezeti hatásvizsgálatok” tárgyakat. 2005-től a PTE egyetemi docenseként, majd nyugdíjba vonulását követően óraadóként – gyakorlatilag haláláig – tevékenykedett, a környezeti hatásvizsgálatok, felülvizsgálat, audit, valamint a környezetstratégia témakörök oktatásában.
Aktív szakmai, társadalmi életet élt, a 2000-es évek elején a Magyar Mérnöki Kamara főtitkári teendőinek ellátása mellett részt vett a Kamara Környezetvédelmi, és Vízgazdálkodási Tagozatainak munkájában is. A MMK Környezetvédelmi Tagozata Elnökségének tagjaként több évig irányította a Tagozat által alapított kitüntetések odaítélésével kapcsolatos munkákat, szervezte az Egyetemek és Főiskolák Környezetvédelmi Oktatóinak Országos Tanácskozását, valamint részt vett az OTDK Környezetvédelmi Tagozatának munkájában is. Vezette a műszaki felsőoktatás színvonalának javítása érdekében a MMK Környezetvédelmi Tagozatának keretein belül megalakult Szily Kálmán Kört.
Aktívan kapcsolódott a sporthoz is, 1969-72 között a BEAC Tájfutó Szakosztályánál az ifi fiú csapat edzőjeként ért el szép eredményeket. Később a magyar utánpótlás válogatott edzője volt, 1976-tól ezzel párhuzamosan a MAFC tájfutó edzőjeként, majd vezető edzőjeként dolgozott szabadidejében. 1994-től 10 évig volt a Budapesti Tájfutók Szövetségének elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.
A fiatalság patronálására több kitüntetést alapított, elsősorban sport területen: A „Budapest Tájfutó Sportjáért” kitüntetést, a „Budapest Tájfutója Díjat”, a „Tájfutás Szolgálatáért” plakettet, az „Ezüst futócipő” díjat. Egyetemi hallgatókkal kapcsolatosan a „Jó Tanuló, Jó Tájfutó Díj”, valamint az OTDK leginnovatívabb környezetvédelmi dolgozatáért járó különdíjat.
Tanári mivoltát tekintve színes egyéniség volt, oktatásában számtalan példát hozott szakmai- és élet-tapasztalatából a tananyag megértése, megkedveltetése érdekében. A hallgatószeretete, a hallgatók patronálása, embersége, felelősségtudata példaértékű volt. Az utolsó pillanatig oktatott, tervezte a jövőt, oktatással kapcsolatos ötleteivel látott el Bennünket.
Emlékét Örökké Őrizzük! Nyugodjék békében!
Galéria
