Pécsi Tudományegyetem
Műszaki és Informatikai Kar Pécsi Tudományegyetem
Műszaki és Informatikai Kar

A humanitárius építészet jelenével foglalkozó Szintén Bianka, a PTE MIK építőművész szakának hallgatója. A szakmai tudása mellett szociális érzékenységét is megcsillogtató ifjú hölgy első helyezést ért el az idei Országos Tudományos Diákköri Konferencián. A pályamű elkészítése sok szempontból megváltoztatta nézeteit – állítja. Vele készítettünk interjút a siker kapcsán.

MIK: Mi motivált arra, hogy jelentkezz az OTDK-ra?

Szintén Bianka: Tanulmányaim alatt megtapasztaltam, hogy az építészet nem határolható le egyetlen vonallal. Különböző fokai, szintjei vannak, melyek felfedezésének nagyon a kezdetén járok és ennek során mindig igyekeztem megtalálni azokat a lehetőségeket, amik hozzá tudnak adni valamit a képzésemhez, fejlődésemhez. Úgy gondolom, hogy a kötelező egyetemi feladatokon túli, különböző rendezvények, előadások, kutatások, mind hozzájárulnak a szakmai énkép kialakulásához is, segítenek irányt mutatni az elkövetkező időkre. Már az alapképzés alatt, számtalan előadáson hallottam a TDK-ról egyetemi oktatóktól és olyan hallgatótársaimtól, akik már részt is vettek rajta. Foglalkoztatott, de igazán a mesterképzés kötetlenebb felépítését megismerve határoztam el, hogy részt szeretnék venni a konferencián. Döntésemet nagyban segítette dr. Rétfalvi Donát témavezetőm, aki a témaválasztás pillanatától a kutatás végig bíztatott és támogatott. Számomra sok szempontból fontos volt a TDK. Egyrészről motivált a szakmai fejlődés lehetősége, valamint maga a megmérettetés és a konferencia során történő előadókészség fejlesztése is. Mindezekhez számos lehetőséget biztosított számomra az egyetem. A témavezetőm és a tanáraim is nagyon segítőkészek voltak, több tantárgy keretein belül is hagytak kibontakozni a témámban és számos ponton segítették dolgozatom elkészítését, amiért nagyon hálás vagyok. A megkezdett kutatás után több kutatói ösztöndíjra pályáztam, melyek elnyerése további ösztönzést adott a folytatáshoz. Miután a TDK dolgozatomat OTDK-ra érdemesnek minősítették, fő motivációmmá az vált, hogy az eddigi kutatási anyagomat minél jobban elő tudjam adni és szerettem volna, ha a mondanivalója minél több emberhez eljut. A dolgozat megírása után, az opponensi, melegszívű vélemények adták a legnagyobb erőt a folytatásra, az OTDK előadásra. Jó volt érezni, hogy a sok befektetett munka és energia, mások szerint is értékelhető eredményt hozott. 

MIK: Mi adta az ötletet a pályázat témájához? Miért ezt a témát választottad? Mi/ki inspirált és hogyan?

Szintén Bianka: Régóta foglalkoztat a környezetvédelem, a túlzó erőforrás felhasználás csökkentése és maga az ember. Ezen dolgokat az építészeten keresztül igyekezve összekötni, a témavezetőmmel hosszasan egyeztetve fordultam a humanitárius építészet felé, azt kutatási témának választva. A humanitárius építészet ‑ ami leegyszerűsítve emberbaráti építészet ‑ az emberiség egyik súlyos problémájára irányul, társadalmi jelentősége hatalmas, éppen ezért sokrétű és széles skálán vizsgálható. A kutatásom innen indul ki, majd érinti a fenntartható fejlődést, melynek fő irányvonalai a meglévő épületállomány megtartása, újragondolása, takarékos építés, erőforrás megőrzés. A fenntartható építészet fontos ága a szakmámnak, véleményem szerint az idő előrehaladtával hazánkban is egyre nagyobb szerepe lesz. E két vonalat összekötve és hazánkra fordítva jutottam kutatásom végeredményéhez.

MIK: Mi volt a legnehezebb része a munkának és azon hogyan lendültél át?

Szintén Bianka: A legnehezebb része az elindulás volt. Emlékszem arra az időre, amikor csak elképzeléseim voltak a témával kapcsolatban, de konkrét cél, tervek még nem voltak előttem. Nem tudtam hogyan kezdjek bele, főként idegen nyelvű szakirodalom állt rendelkezésre, nehéz volt kiszűrni a lényeget, amiről írni akarok. Aztán több kisebb esszé után tisztázódott bennem az irány és ezután már lényegesen könnyebben haladtam előre.

MIK: Mennyi energiádba került a pályamű elkészítése?

Szintén Bianka: A mesterképzés megkezdése után szinte rögtön elkezdtem foglalkozni a kutatással és igyekeztem úgy felépíteni a beadandó feladatokat, hogy általuk ki tudjon bontakozni a téma, azaz mondhatom, hogy több mint egy évnyi munkát tartalmaz. Kerestem a lehetőségeket pályázatok, tanulmányok tekintetében, amik előrelendíthetik a kutatásom. A tudatosság és a gondos előkészítés ellenére is egy hónapnyi energiát felemésztett csak a dolgozat képi és verbális elkészítése. Véleményem szerint egy pályaműre sosem lehet azt mondani, hogy kész van, de nyílván az OTDK dolgozat egy lezárt része a kutatásnak, amit majd a későbbiek folyamán folytatni szeretnék. 

MIK: Milyen előnyét érzed ennek a munkának, ennek a versenynek?

Szintén Bianka: Egy ilyen megmérettetés során, az embernek az ismeretbővülésen felül, lehetősége nyílik az előadókészség, az íráskészség fejlesztésre, sőt a határainak a növelésére is. Ezeken felül számomra maga a téma és az abban való elmélyülés, sok szempontból megváltoztatta nézeteimet, formálta a véleményemet. Úgy gondolom, hogy eredménytől függetlenül, a befektetett energia mindenképpen megtérül, személyes fejlődésünk javára válik. 

MIK: Miért ajánlanád másoknak is, hogy pályázzanak?

Szintén Bianka: Mindenképp sok többletmunkával jár egy pályamű elkészítése, de minden egyes a kutatással töltött óra az egyén tudását gazdagítja, azaz magunkért csináljuk! Az Egyetem számos olyan felületet biztosít, ami által lehetőség adódik egy témában való elmélyülésre, ezeket ki kell használni, élni kell velük. Kutatói ösztöndíjak, workshopok, előadások vannak, amik megadhatják a kezdő lökést, akár segítséget egy téma megtalálásához. A kezdeti nehézségek után egy téma mélyebb kibontása és az abban való elmélyülés rengeteg pozitív dolgot ad, ami nem csak a szakmai önéletrajzot gazdagítja, de személyiség kibontakozását is elősegíti. Mindenkit csak bíztatni tudok, aki kacérkodik az indulás gondolatával: vágjatok bele!

MIK: Egyéb, amit nem kérdeztük meg?

Szintén Bianka: Köszönöm a beszélgetést!